:S

Honnan tudnád, hogy mit érez, amikor semmit sem mond - de te épp ezért döntesz. Döntesz helyette is, és esélyt sem adva egymásnak lépkedtek előre, miközben a másikat tapossátok magatok alá - pedig ő a legfontosabb. Miért döntöd el, hogy csak barát, miközben legbelül minden nap meghal egy picit? Érted. Veled együtt úgy, hogy közben nem is tudtok arról, hogy a másik min megy keresztül.

:3

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

nem tudom hogy jot a eszembe

Egy szép nyári hajnalon,
Mikor megláttalak téged,
Olyan volt, mint egy villanás,
Mi a szívembe vágott át,

De tudtam rég, hogy az enyém nem lehetsz,
De azok a szép percek, míg a szívembe ölellek.

Mikor majd felkel a nap,
És az egésznek vége lesz,
Én akkor sem feledem azokat a szép perceket.

Nélküled nem létezem,
Gyere és fogd meg a két kezem,
Nagyon hiányzol és szeretlek,
Téged soha nem feledlek!

Hiányoznak azok a gyönyörű szemeid,
És a meleg kezeid,
Hidd el én, szeretlek téged!

Egy vers a hugomnak

Csodálatos érzés az,

Mikor testvéred és barátod ugyanaz

Vagyis jó barátod a testvéred,

S ezt nem is nehéz elérned.

Ott van veled jóban és rosszban,

Előled kevés dolgot tart titokban.

A testvéri szeretet erejét érzed,

Mikor a testvéred arcát nézed.

Átélni vidám és vicces dolgokat,

Vigasztalni, mikor a bánat keserve fojtogat.

S amikor egyedül érzed magad,

A testvéred ott van veled, vidítgat.

Van mit egyedül nehezebb megtenni,

Ilyenkor csak kérned kell, s ő segít túlélni.

Ő nem hagy el, veled van egy életen át,

S az életedből szinte a legtöbbet lát.

Rá számíthatsz, neki elmondhatod, mi szívedet nyomja,

Nem kell félned, hogy másnak is kikotyogja.

Egymást teljesen megérteni,

Együtt kacagni, nevetni,

Együtt sírni, keseregni,

Ebből áll testvérnek lenni